Gerecséhez - Turul-szobor, Szelim-barlang

A turul eredete

A magyarok eredettörténetében két monda is fennmaradt, amelyekben komoly szerepe van a turulmadárnak. Anonymus 13. század eleji Gesta Hungarorumában ír az Árpád-ház eredetéről, melyben Emesének, a - későbbi Álmos vezérrel - várandós anyának "álmában egy sólyomforma isteni látomás jelent meg, aki mintegy hozzá érkezvén megtermékenyítette, és feltárta előtte, hogy méhéből folyam indul, és ágyékából dicsőséges királyok származnak, de nem saját földjén fognak sokasodni." A későbbi kutatások és nyelvtörténeti értelmezések szerint a monda lényege az első magyar uralkodóház legitimitásának megerősítése: egyrészt az Attila hun királytól való származtatás, másrészt a későbbi uralkodók előre kijelölése volt a célja.

A turul másik fontos megjelenése a honfoglalással kapcsolatos eredetmonda: eszerint Levédiában a magyarok fejedelmének volt egy álma, melyben sasok támadják meg az állataikat, de egy turul lecsap rájuk, és elkergeti a veszélyes betolakodókat. Az álomban a magyarok felkerekedtek, hogy elinduljanak Attila hun vezér földjére, de nem ismerték az utat. Ekkor egy turul a fejedelem fölé szállt, és mutatta nekik az utat. Nem sokkal később a valóságban is dögvész pusztított az állatok között, és a tetemekből lakmározó keselyűket megtámadta egy turulmadár. Felismervén az álmot, a magyarok valóban felkerekedtek, és követték a turult. Ahol eltűnt a szemük elől, ott vertek tábort. Így jutottak el Attila egykori földjére, Pannóniába. A mondának érdekes módon valamennyi valóságalapja mindenképpen van, ugyanis a magyarok tényleg - tudatosan vagy véletlenül - ott telepedtek le, ahol a kerecsensólyom fészkelt.

A turul szó etimológiája, a korai ábrázolások és a tény, hogy a solymászat a belső-ázsiai sztyeppei népek között elterjedt vadászati forma volt, mind arra engednek következtetni, hogy a mondabeli turul valójában sólyom volt.

A szobor története

Az 1896-os millenniumi ünnepségek, azaz a honfoglalás, honalapítás ezredik évfordulója alkalmából bízták meg Donáth Gyula szobrászt a Turul-emlékmű elkészítésével, azonban pénzhiány miatt csak jóval később, 1907-ben készült el. Ez a dátum viszont épp annak a csatának az ezredik évfordulóját jelentette, amelyben a középkori krónikák szerint a mai Tatabánya területén, az egykori Bánhidán aratott győzelmet Árpád vezér serege Szvatopluk morva fejedelem felett 907-ben. A szobrász hasonló, de valamivel kisebb (6 méteres) turulszobrát két évvel korábban készítette el, a budai várban a mai Sikló felső állomásánál láthatjuk.

A tatabányai szobor "élete" nem volt zökkenőmentes, kisebb csoda, hogy még mindig áll. Először 1919-ben rongálták meg. Klebesberg Kunó kultuszminiszter 1926-ban külön rendeletben intézkedett a helyreállításáról, ami Keviczky Hugó szobrászművész vezetésével meg is valósult. A Rákosi-korszakban el akarták távolítani a szobrot, de ez végül nem történt meg. A rendszerváltás után alapos felújításra szorult. 1992-ben ismét felavatták a megújult emlékművet, ekkor került be a város címerébe is.

A Szelim-barlang nevének legendája

Egy legenda szerint Szelim szultán fosztogató katonái elől hét falu népe menekült az üregbe, és amikor egy asszony lement a patakhoz vízért, rajtakapták. A janicsárok felkeresték a barlangot, de az eltorlaszolt bejárat kifogott rajtuk - így aztán átütötték a mennyezetet, majd kénkővel vegyített szalmafüsttel megölték a bent tartózkodókat.